London belső kerületei a történelem során korántsem voltak ennyire tiszták mint manapság, még 1950-es évek előtt sem, mikor is a kormányzat bezáratta a széles körben elérhető nyilvános vécék nagy részét.

Pedig a londoni - még a viktoriánus korból itt maradt - nyilvános mellékehelyiségeket azért nyitották, mert a korbeli megítélés szerint igencsak szükség volt rájuk.

http://mentalfloss.com

A középkorban és azután is, egészen a 17. századig London legnagyobb problémáját a vécé kérdés okozta. Az emberek otthon kisebb vödrökbe, csészékbe végezték a szükségüket, melyet azután nemes egyszerűséggel az ereszcsatonába vagy egyenesen a Temze vizébe löttyintettek. Arra is találunk megbízható forrásokat, hogy sokan - beleértve a felsőbb osztályok tagjait is - simán csak a szobáik sarkaiba ürítettek, ha úgy hozta a szükség.

oshawamuseum.wordpress.com

Az utcán ugyanígy, legtöbben ott könnyítettek magukon ahol rájuk jött a mehetnék. Természetesen ezzel azért nem mindenki értett egyet, főleg a nők nem, akiknek hosszú szoknyája sűrűn "csapdába esett".

Ez az áldatlan helyzet hozta el azonban a megoldást az utcai vécéztetők személyében, akik hatalmas fekete köpenyekben járták az utcákat vödröket cipelve. Aki szükségét érezte, az megállíthatta őket, a vödör fölé kuporodhatott, míg emberünk a bő köpenyével eltakarta az eseményt. A történelem során egyetlen utcai vécéztető neve maradt fenn, ő Thomas Butcher volt, de az övé is csak azért, mert a bíróság 1190-ben figyelmeztetésben részesítette, ugyanis túl sokat kért a szolgáltatásaiért.