Furcsa London: Az ír vándorcigányok

London egy különlegesen vegyes nemzetiségű, igen befogadó város így nem is olyan meglepő, hogy a város lakosai hozzávetőleg 300 különböző nyelvet beszélnek. Azonban a városban létező aprócska közösségek között is igen furcsának tűnhet a vándorló ír cigányok kommunája (angolul Traveller Community néven emlegetik őket).

Alapvetően azonban tudni érdemes, hogy az angol cigányság fogalma sokkal inkább szociális mintsem etnikai, itt a vándorláson és nem a származáson van a hangsúly. Nagy-Britanniában mindenki cigány – legyen az illető roma, angol, ír, vagy éppen skót származású – aki gyökerek nélkül, lakókocsiban él, alkalmi munkából tartja fent magát, és engedély nélkül „táborozik” az ország különböző közterületein.

Történelmi eredetüket nehéz feltérképezni, ugyanis nem igen találni róluk írásos feljegyzéseket, de töredékekből tudni, hogy már az 1100-as évektől említést tettek bizonyos utazó ír közösségekről. Vallásukat tekintve elsősorban római katolikusok, életüket és döntéseiket pedig nagyban befolyásolja az általuk kialakított szigorú szokásrendszer.

Ezeket a csoportokat súlyos előítéletek övezik, hiszen többnyire nem fizetnek számlákat, sem adót, nincs postai címük, a gyerekek nem járnak rendesen iskolába, és ha megjelennek valamelyik parkban, óriási felfordulást okozva sokszor teljesen tönkreteszik a környéket.

A külvilág azonban meglehetősen keveset tud róluk és inkább csak akkor figyel fel rájuk, amikor valamilyen ünnepet tartanak, ceremóniáik ugyanis – túlzóan fényűző természetüknél fogva –  meglehetősen messze állnak a konzervatív angol közízlés vonalaitól, és majdhogynem cirkuszi látványosságnak számítanak.

A vándorcigányok viselkedése és ruhái legyenek akármilyen kihívóak, köreikben a házasság előtti szex tabu, a válás pedig szinte ismeretlen. A közösségben szabályok uralkodnak, aki azokat megszegi, kiközösítik. Ez pedig komoly dolog, hiszen a vándorcigányok a külvilágban kevésbé tudnak érvényesülni, nem kapnak munkát, a nők taníttatását pedig maga a csoport ítéli feleslegesnek, hiszen egész életükben a férjük tartja el őket.

A legtöbbjük angolul beszél, de sokan beszélik a tradicionális Shelta nyelvet is amely gyakorlatilag egy kevert nyelv, elsősorban angol és ír szavakat tartalmaz. 2016-ban csak Írországban 30 987 vándorcigányt vettek nyilvántartásba, de jelentős 15 000 fős kommunáik élnek az Egyesült Királyság teljes területén és Amerikában is.

London városában elsősorban Harrow és Brent városrészekben találni komolyabb létszámú ír cigány közösségeket, egy részük azonban már letelepedett, mivel főleg a nők azok, akik más jövőt szánnak a gyermekeiknek és egyre fontosabbnak tartják az oktatást. Bár ők már kevésbé vándorolnak, a kapcsolatot szorosan tartják a tágabb, vándorló közösségükkel.

A le nem telepedett közösségek egészségi állapota komolyan elmarad a megszokott, letepedett életet élő lakosság kilátásaitól, ami azt jelenti, hogy az ő köreikben a 39 évet csak a populációjuk fele éli meg, pedig Európában náluk a legmagasabb a születési ráta, azaz 1000 főre vetítve 33 gyerekkel számolhatunk. Összehasonlításként, ez a szám Magyarországon 14, az Egyesült Királyságban 9 és a lista tetején álló Bulgáriában is csak 15.

Házasságot nagyon korán kötnek, nem ritka hogy tizenévesen már családot alapítanak, bár nem feltétlenül szerelemből. Magas köreikben a megállapodáson vagy kényszerítésen alapuló házasságkötés, de ezt sem feltétlen az ország törvényei szerint szentesítik.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz, ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota

cover: Photobymack, Public domain, via Wikimedia Commons