Egy napos kirándulás Londonból: varázslatos Stonehenge
Stonehenge, a dél-angliai Salisbury-síkságon álló, nagy szürke homokkőtömbökből épült hatalmas műemlék, amely különös vonzerőt gyakorol a régészekre és élénk hatással van az emberek képzeletére a mai napig.
1986-ban az UNESCO világörökség része lett pedig az 1900-as évek elején még tervben volt, hogy a köveket elhordják, ugyanis a magyarázatok szerint akadályozta a környékben az alacsonyan szálló repülőket! Ma az idegenforgalom fogadásra alkalmas komoly infrastruktúrával rendelkezik, évi látogatóforgalma megközelíti az egymilliót.
Stonehenge újkori történelme ott kezdődik, amikor egy bizonyos Cecil Chubb, 39 éves ügyvéd 1915-ben Salisbury-ben elment egy árverésre, hogy szerezzen a családi étkezőbe néhány széket.
Ám minden megváltozott, amikor az érverési kikiáltó bejelentette a 15-ös számú tárgyat, £5000-os kikiáltási áron, a következő néven: „30 hektáros terület a Stonehenge-et is beleeértve”.
Az történt ugyanis, hogy a terület eredeti tulajdonosa, Sir Edmund Antrobus halála után földbirtokai kalapács alá kerültek, így a wiltshire-i földterület is, amelyen maga a Stonehenge állt.
Néhány pillanatnyi kínos csend után egy kéz emelkedett a magasba, néhány perc után pedig már £6000-nál tartott a licit, míg végül Chubb végül £6600-ot letéve az asztalra a Stonehenge boldog tulajdonosa lett, aki mindössze négy kilométerre lakott a jeles kőkörtől és úgy gondolta, hogy bármi is legyen a földterülettel, de azt mindenképpen egy helyinek kellett megszereznie.
A ma már (hivatalosan) 4600 éves emlék VIII. Henrik (1509-1547) óta magántulajdonban volt, azóta hogy 1540-ben a közeli bencés apátságtól elkobozta a király és Hertford grófjának adományozta.
1900-ra az egyik külső körben álló kőtömb a földre zuhant, mire a többi kőtömböt fatámasztékokkal próbálták stabilizálni, hogy ne ismétlődhessen meg az előbb említett szerencsétlen eset. Néhány kutató már az 1910-es években már egyre harsányabban hangoztatta, hogy a Stonehenge-nek az állam kezében volna a helye, amely szakszerűen fel tudná újítani és az állapotmegőrzésre is tudna juttatni nem csekély összeget.
A szóbeszéd szerint az ügyvéd felesége, Mary nem volt elragadtatva férje új szerzeményétől, így ennek köszönhetően 1918 októberében Chubb végül arra a döntésre jutott, hogy Nagy-Britannia egyik legfontosabb jelképét a brit népnek ajándékozza.
Chubb a nagylelkű ajándékért cserébe megkapta a „Stonehenge első bárója” címet, de a helyiek egyszerűen csak Sir Cecil Stonehenge vikomtja néven emlegették a földbirtokost. Az 1934-ben 58 éves korában elhunyt Chubb az adományozó levelében kikötötte, hogy azok, akik a Stonehenge közelében élnek, mindenkoron ingyenesen tekinthessék meg az ősi emléket.
Keletkezésével és használatával kapcsolatban rengeteg elmélet született, de a mai napig nincs egy egységes magyarázat arra, hogy kik, hogyan, mikor és miért is építették meg a megalitokból es földsáncokból álló komplex építményt.
Korát pontosan csak az 1960-as években tudták megállapítani, amikor elkezdték használni a radiokarbonos kormeghatározást, így a földsáncokat jelenleg kb. 5000 évesre saccolják, benne a kőköröket 4500 év körülire, de a környéken talált szerves maradványok vizsgálata kimutatta, hogy ez a térség már i. e. 7200 körül is lakott terület volt.
Mi az iskolában úgy tanultuk, hogy a kőkorszak végén (azaz egészen pontosan a csiszolt-kőkorszakban) az emberek még gyűjtögetésből és vadászatból tartották fenn magukat, de itt a Salisbury síkságon már ilyen komoly építményeket emeltek, ami némi ellentmondáshoz vezet.
Az 1950-es kutatások azt is feltárták, hogy a kőkört és a körülötte lévő földsáncokat valószínűleg három nagy szakaszban építhették, közöttük több száz évnyi szünetekkel.
A kőkör átmérője több mint mint 30 méter, a legnagyobb elemei pedig 4,5 méter magasak, de az is kérdéses, hogy a köveket hogyan hordták ide, ugyanis a kövek egy részét (80 db 4 tonnás követ) bizonyíthatóan egy több száz mérföldre lévő Pembroke nevű hegységből szállítottak ide. Meglehet hogy tengeren és tengeri csatornákon át szállíthatták őket, mert a régészek találtak erre utaló jeleket, hajómaradványokat.
A közelben feltárták egy közeli, újkőkori falu maradványait is, a föllelt csontmaradványokból pedig megállapítható, hogy küzdelmes életük dacára az újkőkori Britannia lakói könnyebb csontúak voltak, mint a ma embere. Viszonylag épen maradt fogazatuk arra utal, hogy szénhidrátszegény étrenden éltek, és általában jó egészségnek örvendtek.
Ám az élet akkoriban is tartogatott veszélyeket. A koponyaleletek 5-6 százalékánál tompa tárgytól származó erős ütés nyoma észlelhető, a nők és férfiak koponyáján egyaránt. Az érintettek valószínűleg vagy valamilyen rituálé, vagy brutális erőszak áldozatai lehettek.
Azt, hogy hogyan mozgatták a hatalmas köveket még mindig nem sikerült pontosan rekonstruálni, 1996-ban önkéntesekkel megpróbálták ugyan modellezni az építkezést, görgőkkel, kötelekkel és korabeli szerszámokkal, de a próba nem volt maradéktalanul sikeres.
A kőkör használatával kapcsolatban is számos legenda és találgatás látott már napvilágot, de máig nincs egységes magyarázat se a keletkezésére se a funkciójára:
* druida templom (ők kr.e. 5. század környékén éltek a környéken, tehát Stonehenge már a druidák előtt is állt)
* nyári/téli napéjegyenlőséget jelölő egyfajta naptár
* szakrális geometria révén kialakított kő kör
* földönkívüli idegenek keze munkája
* nap- és hold alapú csillagászati építmény - obszervatórium
* 3D-s naptár
* gyógyító hely (ugyanis számos csontvázat találtak sérülésekkel, betegségekkel, sebészeti beavatkozások lenyomatával)
* rituális áldozati/temetkezési hely…
A kőtömbök azonban dacolva az időjárással mai napig is büszkén és hangtalanul állnak a dél-angliai síkság közepén és ha tudnak, talán meg kuncognak is a sok körülöttük nyüzsgő aprócska ember igyekezetén, hogy megfejtse titkukat. De jól is van így, a világnak szüksége van ezredéves rejtélyekre még a 21. században is.
Londonból viszonylag könnyedén elérhetőek ezek a híres kövek az alábbi útvonalon ami hozzávetőleg 2-2.5 óra:
London Waterloo vonat állomás - Salisbury vonat állomás - innen a Stonehenge Tour busz visz a kőkörig
Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz, ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota