Ha háborúról beszélünk, valószínűleg mindenknek a menetelő vagy éppen tűzharcba keveredő katonák jutnak eszükbe, pedig ha egy ország harcban áll, ott mindenkinek ki kell vennie a részét az erőfeszítésekből. Nem volt ez másként a briteknél sem az I. Világháború alatt - otthon maradt nők százezrei erejüket megfeszítve próbálták a hátországot tartani. 1915 tavaszára már a lőszer is fogytán volt az alakulatoknál és a problémára nagyon gyorsan megoldást kellett találni.

alt

A hiányzó férfi munkaerő pótlására a kormány a nők segítségét kérte, akik először olyan szakmákban segítettek be mint cipész, pék, nyomdász de hamarosan sürgetővé vált, hogy az ipari termelésben is részt vegyenek, dacára annak, hogy ezek a munkahelyek meglehetősen veszélyesek voltak.

alt

Azok arca például akik az aknákat töltögették, hamarosan kanári sárga színt öltött a TNT sorozatos berobbanása után, de mivel a fizetés akkoriban meglehetősen jó volt, a nöi utánpótlás - elsősorban a tehetősebb házaknál szolgálók köréből - folyamatos volt. A nők egészsége azonban hamarosan megsínylette a szörnyű munkakörülményeket, bőr és tüdő eredetű problémákkal küzdöttek, sőt sokan az ujjaikat vagy a látásukat is elveszítették a gyakran szerte repülő repeszek miatt.1917-ben például egy hatalmas robbanás rázta meg az egyik kelet londoni gyárat, melynek robaja még az 50 mérföldre lévő Cambridge-ben is hallható volt. A szörnyű balesetben 69 ember azonnal életét vesztette és másik ezer sebesült meg. De a háború folyt és az élet nem állhatott meg, így már vidékrői is érkeztek a nők, hogy a hiányzó munkaerőt valamelyest pótolhassák.

alt

A nők tömeges munkába állása a társadalmi normákat is gyorsan megváltoztatta, immár nem érezték szükségét a férfi társaságnak, ha például étterembe mentek, az utcákon nyíltan cigaerettáztak és festeni kezdték magukat. A ruházatuk is sokkal inkább praktikus lett semmint hagyományos, nadrágot kezdtek hordani de a szoknyák hossza is rövidülni kezdett. Míg a nök a hátországot tartották, szeretett férjeik, testvéreik és barátaik tömegesen vesztették életüket a fronton és az otthon maradott lányok, asszonyok, anyák és feleségek kénytelenek voltak olyan helyiségnevekkel megismerkedni, melyekhez rengeteg vér tapadt, csakúgy mint Ypres, Loos, the Somme...