Britannia tegnap: avagy hogyan is éltek, dolgoztak és játszottak a britek 1900 és 1980 között - 21. rész

Az 1920-as évek Angliájában az élet csak azok számára volt valamelyest elviselhető, akiknél a családfő munkát kaphatott valamelyik újonnan nyílt gyárban: dolgozhatott az autógyártásban vagy valamelyik, elektronikai eszközök összeszerelésével és csomagolásával foglalkozó üzemben. Itt a munkások munkaruhát kaphattak és ellátásukról az üzemi étkezde gondoskodott. Ezért cserébe azonban kötelesek voltak elviselni a hosszú és monoton munkanapokat, melyeket csak a rendszeresen felharsanó sziréna hangja oldott valamelyest, ilyenkor mehettek ugyanis egy rövidke pihenőre. A munkások teljesítményük arányában juthattak egy kis kiegészítő pénzbeli elismeréshez, de akik nem bírták az iramot, azok könnyedén el is veszíthették az állásukat.

alt

Munkanélkülinek lenni nagyon borús jövőt festett akkoriban, a járadékot csak hat hétig kaphatták, azután már csak az élelmiszerjegyekért folyamodhattak, de helyzetük szigorú felülvizsgálata után a hatóság dönthetett úgy is, hogy ez a fajta segítség mégsem jár. Az élelmiszerjegyeket csak alapvető élelmiszerekre költhették, kenyeret, margarint, sajtot, teát és cukrot vásárolhattak rajta. Ekkoriban az egyetlen hátországot csak a helyi templomok nyújtották, itt lehetett ugyanis használt ruhához és némi alamizsnához jutni, de csak abban az esetben, ha az ember tagja volt a helyi gyülekezetnek.

alt

Az igazán talajt vesztettek és különösen az öregek egyhamar dologházakban találhatták magukat, ahol ruha gyanánt általában csak túlméretezett barna vagy szürke egyenruhához juthattak. Férfiakat és nőket külön helyezték el, tekintet nélkül a házaspárokra vagy egyéb családi kötelékekre, egyedül Karácsony napja volt az időszak amikor találkozhattak és együtt költhették el ünnepi ’lakomájukat’. Az emberek még ilyen körülmények között sem veszítették el méltóságukat, ruháikat rendszeresen mosták és hetente egyszer fürödtek is, bár a nagy cink kádakban a vizet nem cserélték túl sűrűn egy-egy tisztálkodási napon.

alt

Az ágybogarak ezekben az időkben mindennaposak voltak, évente egyszer, tavasszal azonban alkalom kínálkozott egy időre megszabadulni tőlük, ekkor barna ragasztószalaggal szigetelték le a réseket és a helyiségben 12 órán át kénes gyertyát égettek. Ezután még hetekig záptojás szag terjengett az épületben, de legalább a bogaraktól megmenekültek egy időre.

  1. photo 1: www.lamptech.co.uk

  2. photo 2: www.bl.uk

  3. photo 3: s-media-cache-ak0.pinimg.com

Benedek Ágota

Magyar idegenvezető Londonban. Ha velem sétálsz megmutatom London azon arcát amely az útikönyvekben nem szerepel, de izgalmasabb mint a ’hivatalos’ útvonal. :) www.facebook.com/idegenvezeteslondon

London

Subscribe to Idegenvezetés Londonban

Get the latest posts delivered right to your inbox.

or subscribe via RSS with Feedly!