Az 1920-as években a hihetetlenül felgyorsult technikai haladás hatására az emberek úgy kezdték érezni, mintha a világ zsugorodna. Telegráfon akár a tengerentúli családtagjaikkal barátaikkal vagy üzleti partnereikkel is napi kapcsolatot tarthattak fenn, a napi sajtó pedig olyan történésekről tájékoztatott, mely akár csak néhány órával korábban törént.

alt

Tradícionális foglálkozások esetén azonban még mindig az írott üzenet maradt a kommunikáció elfogadott módja, ekkoriban naponta háromszor kézbesített a posta, utoljára délután 5 óra környékén. A levél amelyet reggel feladtak - rövid távolságon belül - jo eséllyel már aznap estére kézbesítésre került.

Egy rövid informális beszélgetés esetén azonban semmi sem győzhette le a telefont, ugyanis a késői 1920-as évek végre már szinte minden felső-középosztálybeli család rendelkezett házi készülékkel.

A hívások először a telefonküzpontokba futottak be, melyek azután kapcsolták a hivott számot. Földrajzilag messzebb lévő kapcsolat kialakításához alkalmanként azonban több ilyen telefonközpont kapcsolására is szükség volt, mely lelassította a kapcsolatot, alkalmanként pedig a szinte érthetetlenné tette a vonalban elhangzottakat. Az első transatlanti kapcsolatot Angliából, a Ritz Hotelből egy híres korabeli énekes kezdeményezte, amiért akkoriban £75-ot számláztak, ami nagyjából egy akkori telefonközpontos éves jövedelmét jelentette.

alt

1927 és 1929 között megháromszorozódott a házi telefonkészülékek száma, ekkorra elérte már a 1.5 milliós számot. Ez nagyban annak is volt köszönhető, hogy ebben az időben rohamosan kezdtek elterjedni az automata telefonközpontok.

Ekkoriban kezdtek már az utcákon is feltünedezni az első telefonfülkék melyek aprópénzzel működtek.