Az előző részben említést tettem róla, hgy a brit nők 1918-ban végre szavazójoghoz jutottak ami azután közvetve teljesen átalakította a társadalmat. A nők több jogot formáltak az önálló élethez mint azelőtt és jelentős részüket már nem elégítette ki a háztartásbeli életmód. A háború utáni britanniában nem volt elegendő férfi, akik a harcokban elveszítették partnerüket sohasem tudtak már szert tenni egy másikra, de sokaknak egész életük során egy sem jutott. Egy egész generációra maradt a feladat, hogy értelmet találjanak életüknek egyedülállóként is.

alt

A házas emberek kezdtek másként állni szerencsésnek mondott helyzetükhöz, a férfiak több időt töltöttek feleségükkel és a gyerekekkel, ugyanis a kötelező munkaórák száma is csökkent valamelyest, valamint bevezették a hétvége fogalmát, azaz a szombatot és vasárnapot munka nélkül tölthették, A közép- és felsőosztály tagjai elkezdtek élni a születésszabályozás módszereivel, így korlátozva a megszületendő gyermekek számát de bármiféle védekezési mód igen drága volt akkoriban, a legtöbbeknek megfizethetetlen, így a szegény családokban még mindig nem volt ritka a 8-10 gyermek.

alt

A szexualitás azonban még mindig tabu témának számított, sokan voltak, akik nem ismerték az összefüggést a nemi aktus és a gyermek születése között, a születésszabályozásról pedig sohasem hallottak. A férfiak körében az a nézet terjedt el, hogy a védekezés sterilitáshoz vezethet. A kor naivitásának köszönhetően a nők a nemkívánt terhesség egyetlen megoldásának csak az abortuszt tekintették, melyre bármilyen módon képesek voltak, kezdve a forró fürdőtől egészen a drasztikus beavatkozásokig. A kórházak hemzsegtek az amatőr módon elvégzett terhességmegszakítások áldozataitól akik közül sokan meg is haltak.