Az első világháború utáni béke években az élet újra visszatért a megszokott kerékvágásba és sok helyi önkormányzat nagyszabású ingatlan építkezésekbe fogott. A terv az volt, hogy megszüntessék a nagyobb városokban kialakult nyomornegyedeket, melyeket első sorban a háborús pusztítások hoztak létre. Sok középosztálybeli család várta türelmetlenül, hogy a frissen felhúzott lakótömbök valamelyikében lakáshoz jusson, ugyanis a huszas évek végére országszerte hozzávetőleg 1.5 millió új építésű ingatlan került a piacra. Ennek úgy harmada volt önkormányzati lakás, míg a többi magán befektetők tervei alapján épült.

alt

Ezekben az ingatlanokban már mindben volt áram, vezetékes víz, külön konyha és étkező is. Akkoriban az a vicc járta, hogy a nyomornegyedekből érkezők nem is tudták mire való a kád, így vagy szenet vagy nyulakat tartottak benne. A valóságban azonban tényleg hatalmas ugrás volt ezeknek a jól felszerelt lakásoknak a színvonala a korábbi áldatlan állapotokhoz képest.

alt

Akkoriban egy háromszobás lakás £900 körüli összegbe került és a régi megszokott viktoriánus berendezések is divatját múltakká lettek. Az emberek a falakat már nem borították mintás tapétákkal és a nehéz függönyök helyett is inkább könnyű, pasztellszínű árnyalatokat választottak. A bútorok lakkozatlan tölgyfából készültek egyszerű stílusban de ekkoriban lettek divatosak a beépített szekrények is.

alt

A biztonságos és mindenhol elérhető elektromosság újabbnál újabb háztartási eszközöket vonzott a lakásokba, a magazinok hirtelen tele lettek vízmelegítő, kenyérpirító és elektromos tűzhely reklámokkal de 1928 körül már megjelentek az első hűtőgépek is. Ezek az újítások gyarsan feleslegessé tették a nagyszámú kiszolgáló személyzetet, a régi tradicionális inas munkák kezdtek ugyanis eltünedezni.