Az 1920-as években a legtöbb brit család az estéit otthon, egymás társaságában töltötte, akkoriban ugyanis a rádió még koránt sem volt elterjedt (az első rádióadás 1922-ben indult a szigeten) valamint televíziónak is híján voltak, az ugyanis legelőször 1936 körül vált népszerűvé.

alt

A mai szórakoztató berendezések nélkül a britek leginkább a háztartási munkákkal foglalkoztak, újságkivágásokat rendezgettek albumokba, levelet írtak a rokonoknak, kirakósat vagy egy egyéb táblajátékokat játszottak, de alkalmanként a régi gramofont is beüzemelték.

Akkoriban azonban a legelterjedtebb szórakozás a könyv volt, rengeteg olvasni való volt ingyen hozzáférhető, a helyi könyvtárak gombamód szaporodtak a városokban, de sokszor a kis sarki boltban is elérhetőek voltak a kölcsönözhető könyvek. Ez az időszak volt az amikor a legtöbb brit bűnügyi regény született, a műfaj legnépszerűbb, avatott ismerője pedig Agatha Christie lett, de mellett szorosan felzárkózva ott volt Edgar Wallace aki munkáját tekintve rendőrfelügyelő volt így első kézből szerzett tapasztalatait könnyedén felhasználhatta a regényeihez.

Ebben az időszakban vezették be a gyerekeknek a kötelező oktatást, mindenkinek 14 éves koráig iskolába kellett járnia, így nagy eséllyel mindenki megtanult írni-olvasni valamint számolni, így felnőtt életét is nagyobb reményekkel kezdhette mint a régi generációk, bár nagyon kevesen voltak kik végül folytathatták is tanulmányaikat.

Ekkoriban egy ilyen korú gyermek csak egy plusz éhes szájnak számított, a családnak pedig szüksége volt az ő keresetére is, így a gyerekek nagy része rögtön az iskola befejezése után munkába állt.