Az ellopott magyar Seuso-kincsek és a londoni kapcsolat

Az ellopott magyar Seuso-kincsek és a londoni kapcsolat

A Seuso-kincs a 350 és 450 között a Római Birodalom Pannonia Valeria nevű Duna-melléki provinciájából származó díszes ezüst lakomakészlet (kancsók, tálak, kézmosó készlet, illatszeres doboz) összefoglaló neve, melyet Magyarországon találtak és amelynek értéke felbecsülhetetlen.

Ma 15 ezüstedényt és az elrejtésükre használt rézüstöt tartanak számon, mely elsősorban lakoma- és tisztálkodó készleteket tartalmaz. A kincs névadó tálján nemcsak az edény tulajdonosának, Seusonak a neve olvasható, hanem az ábrázolt vadász- és piknikjelenetek egyik feliratából azt is megtudjuk, hogy villája és birtoka a Pelso, azaz a Balaton közelében feküdt.

A kincseket jelenleg a Magyar Nemzeti Múeumban őrzik, de míg ide bekerülhettek, felettébb kalandos életutat jártak be, tele gyilkossággal, hazugsággal, perekkel, átverésekkel de a történetben felmerült egy angol arisztokrata is.

Elekes Andor, CC BY-SA 4.0 <https://creativecommons.org/licenses/by-sa/4.0>, via Wikimedia Commons

Na de kezdjük az elején a történetet, úgyhogy utazzunk vissza az időben nagyjából 1700 évet.

Seuso villája a mai Polgárdi területén állt (Székesfehérvár és a Balaton között). Neve alapján Seuso germán származású lehetett, rangját tekintve legalább szenátor, és ha a kincs valóban az ő megbízásából készült, a császári családhoz is erős kötelékek fűzhették, ugyanis az ezüsttárgyakon olyan uralkodói motívumok szerepelnek, amelyek használatát nagyon komolyan korlátozták. A villa értékeit feltehetően egy barbár betörés után áshatták el a közelben. A tizennégy ismert tárgy összsúlya csaknem 68,5 kg!

A kincsek 1976-ig érintetlenül pihentek, mígnem az akkor alig húszéves, amatőr kincskereső Sümegh József rájuk nem bukkant Kőszárhegyen, Polgárditól nem messze. A fellelt kincsek értékével nem volt tisztában, így felfedezését nem titkolta sőt többet vélhetően el is adott közülük ismerősökön keresztül és Budapesten az Ecseri úti piacon.

Kőszárhegy amúgy egy régi római út mentén fekszik, közelében már az ókorban is kőbánya volt.

Sümegh József 1980 decemberében már 24 éves volt, katonai szolgálata a vége felé járt, négy napja volt hátra. Ekkor különleges eltávozást kért, de nem haza ment, hanem később a kőszárhegyi Borbély-pincében találták meg felakasztva. Az akkori gyors vizsgálat öngyilkosságot állapított meg és az ügyet ezzel le is zárták, annak ellenére hogy rengeteg volt a gyanús körülmény a helyszínen, sőt a holttest mellett egy kiásott gödröt is találtak a nyomozók, ami vélhetően a később Seuso-kincseknek elnevezett római ezüst edénykészlet rejtekhelye lehetett.

Sümegh József, a megtaláló / Zello, CC BY-SA 4.0 <https://creativecommons.org/licenses/by-sa/4.0>, via Wikimedia Commons

A rendszerváltoztatást követően a Legfőbb Ügyészség újabb nyomozást rendelt el a halálesettel kapcsolatban, amely szerint a férfi gyilkosság áldozata lett, az általa megtalált nagy értékű ezüst lelet pedig bizonyítottan eltűnt, de nem sikerült felderíteni az elkövetők személyét, ezért a nyomozást 1996-ban lezárták.

Eközben a patinás brit aukciósház, a Sotheby's 1990-ben műtárgy-árverést szervezett New Yorkban. Az aukciós katalógus legígéretesebb tétele az a több darabos, rendkívül míves, késő római ezüstedényekből, tálakból, és kupákból álló páratlan értékű kollekció volt, amelyet egy brit főrend, Lord Spencer Douglas Compton, Northampton hetedik márkija kínált fel licitre.

Ez a bizonyos Lord Northampton magas szintű szabadkőműves és a 2000-es években többször is szerepelt a leggazdagabb britek listáján, aki vagyonát ingatlanokból és műkincsek adásvételéből szerezte.

Magyarországon Dr. Nagy Mihály, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze felfigyelt az árverésre és megszerezte a Shotesby's katalógusát amiben a megjelent képeket tüzetesen átvizsgálta és megtalálta a tárgyakon a „Pelso" feliratot, ami nem más, mint a Balaton római-kori neve, valamint rájött, hogy a díszes mosdótál pontosan beleillik abba a Polgárdi határában 1878-ban megtalált ezüstből készült római kori edénytartó állványba, amit ekkor már több mint száz éve a Magyar Nemzeti Múzeum értéktárában őriztek.

Az időközben beszrezett archeológiai szakvélemények, valamint az 1990-ben elkezdett nyomozás adatai egyértelműen arra utaltak, hogy Lord Northampton ezüstkollekciója azonos a Polgárdi határában Sümegh József által 1976-ban megtalált kinccsel.

Az eredményeket látva a magyar állam 1993-ban pert indított Lord Northampton ellen a New York-i Legfelsőbb Bíróságon, ugyanis a lord libanoni származási okmányokkal igazolta saját tulajdonjogát. Ezekről az okmányokról azonban hamarosan kiderült hogy mind hamisítványok és mert Lord Northampton lebukott, a birtokában lévő ezüsttárgyak eladhatatlanná váltak a legális műkincs piacon.

Elekes Andor, CC BY-SA 4.0 <https://creativecommons.org/licenses/by-sa/4.0>, via Wikimedia Commons

Sajnos azonban a műkincsek sorsa továbbra sem alakult túl jól, ugyanis sem a Magyarországot képviselő (és a szakértők szerint felkészületlen) New York-i ügyvéd érvelése, sem pedig az előterjesztett bizonyítékok nem győzték meg a bíróságot, aki bizonyítottság hiányában elutasította a magyar állam keresetét. Ezzel a Seuso-kincs továbbra is a lord birtokában maradhatott és a rákövetkező évben indított újabb perek is sikertelenül végződtek, ezért patthelyzet alakult ki a Seuso-kincs tulajdonlásával kapcsolatban.

A brit tulajdonos 2006-ban bejelentette, hogy eladná a kincseket, amelyet nem nyilvános kiállításon be is mutattak, de a magyar állam tiltakozását fejezte ki, hiszen mi is igényt tartottunk a kincsek tulajdonjogára.

A történet érdekessége azonban, hogy Baán Lászlót (a Szépművészeti Múzeum főigazgatója) egyik svájci ismerősén keresztül megkeresték a kincsek tulajdonosai, majd hosszas, titkos tárgyalás után 2014-ben 15 millió euróért, vagyis akkoriban körülbelül négy és fél milliárd forintért visszavásárolta Magyarország a leletegyüttes hét darabját, majd később a továbbiakat is összesen 28 millió euróért, azaz akkoriban nagyjából 8,6 milliárd forintért.

A latin körfelirat mely az egyik edényen látszik:
HEC SELVO TIBI DVRENT PER SAECVLA MVLTA POSTERIS VT PROSINT
VASCVLA DIGNA TVIS azaz "Maradjanak meg számodra ezek az edények, Seuso, évszázadokon át, hogy utódaidnak is méltóképp hasznára váljanak."

A Seuso-kincsek feltételezett megtalálási helyén új régészeti feltárások indulhatnak, melyek megtervezését a témával 2011 óta foglalkozó Dénes József régész elméletére alapozzák. Dénes szerint a kincsek lelőhelyén még bőven akadhatnak tárgyak a föld alatt, mivel a teljes étkészlet, amelynek a Seuso-kincs is része, akár 200 darabból is állhat.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz, ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota

cover: Elekes Andor, CC BY-SA 4.0 https://creativecommons.org/licenses/by-sa/4.0, via Wikimedia Commons

Read more