Lehet hogy első olvasatra zavarosnak tűnhet a bejegyzés címe, de ha tovább olvasol minden világossá válik. :)

A történet elején azonban egy kis időutazást kell tennünk, egészen vissza az angol-szász időkig, azaz az időszámításunk szerinti 600 és 1066 közötti időszakba.
Használatban volt ugyanis náluk egy szó, egy bizonyos 'wassail', amely a mai angolban kb. annyit tesz, hogy 'be hale' vagy 'cheery', azaz 'légy egészséges'.
A régi cherry szóból ered a mai 'cheers' szócska, melynek jelentése 'jó egészséget'.

alt

A 'cheery' szócska azonban jelenti még a meleg, fűszeres barna sört vagy cidert is. (cider: almabor, azaz az alma levének megerjesztésével nyert alkoholos ital), melyet a középkori Angliában Karácsony és Új Év tájékán gondűző szertartásokhoz használtak.

alt

Ezen szertartások alatt az egybegyültek közös ón vagy ezüst kupából ittak, melyet egymásnak adtak tovább. Az ünneplők háztól-házig jártak, pénzt vagy élelmet kéregettek egy közös dalért vagy egy közösen elfogyasztott meleg italért cserébe.

alt

Anglia déli valamint dél-nyugati régióiban teremnek már évszázadok óta a legjobb almák, így a szertartást az almafákra is kiterjesztették, a jövő évi bő termést elősegítendő. A 15. század környékén ez az ünnepnap mindig vízkereszt, azaz január 6-a előtti estére esett.

Estére összegyűltek a környék lakói a gyümölcsösökben, majd a fák egészségére ittak a közös kupából, népdalokat énekeltek, a fák tövéhez langyos cidert öntöttek, majd italba áztatott kenyérdarabokat kötöttek a fák ágaira, mintegy kérvén a madarakat, hogy vigyázzanak majd a fákra. Ezután hatalmas zajt csaptak, hogy elriasszák a rossz szellemeket és a betegségeket.

alt

Somerset megye Carhampton települése mai napig otthont ad a ceremóniának, a kijelölt nap minden év január 17-e (kivéve ha a nap vasárnapra esik). A gyümölcsösben örömtüzet raknak és az ünnepélyt is megtartják a régi szokások szerint. Ezen az oldalon részleteiben is mgnézhetitek mire lehet számítani: Carhampton Wassailing