Az a "csodálatos" angol konyha...

Ha az ember brit földön jár, akkor jobb ha tisztában van vele, ez az ország nem feltétlen a kulináris élvezetek mekkája. Persze lehet jókat enni, csak nem feltétlen egy autentikus angol étteremben, ugyanis ilyesmi nem is igen létezik.

Ami különlegesen angol az a "pub food", azaz minden egyszerű fogás amit egy pubban igen ízletesen el tudnak készíteni, de azért ez sem igen mutat túl a fish&chips-hamburger-full english breakfast Bermuda háromszögön.

A legendárium úgy tartja, hogy a szegényes helyi választék kialakulásában szerepe lehetett a városok robbanásszerű növekedésének az ipari forradalmat követően, amikor az áruk eljuttatása a végfelhasználókhoz még kevésbé volt megoldva és a városi népeknek szükségszerűen gyorsan meg kellet tanulniuk konzervekből és gyökérzöldségekből ötletelni.

Az alapanyagok túlfőzése megóvta őket bizonyos fertőzésektől így mire megjelent a hűtőgép és a veszélyt töredékére lehetett volna csökkenteni, addigra a pépes állag már régen a tökéletességet jelentette.

Van azonban néhány esszenciálisan angol étel, nézzük is meg melyek azok.

Black pudding
Aki még nem találkozott ezzel az étellel annak a pudding része igen félrevezető lehet. Ez ugyanis nem egy klasszikus értelemben vett pudding, hanem gyakorlatilag egy véres hurkára hasonlító étel. Összetevőit tekintve van benne hagyma, disznózsír, zabpehely és disznó vér.

Cornish pasty
Ez az étel Wales nyugati csücskéből származik, összetételét tekintve van benne marhahús, krumpli, hagyma, karórépa vagy fehér répa. Egy régi helyi mondás szerint az ördög nagyon vigyáz hogy a Tamar folyó Devon megye felöli oldalán maradjon, különben nagy az esélye hogy felkockázzák és egy pasty-ban végzi. Viszont a tengerészek jobb ha nem visznek magukkal a tengerre ilyen ételt, ugyanis rossz szerencsét hozhat. A helyi ón bányászok olyan pasty-t szerettek vinni magukkal munkába, aminek az egyik vége hússal, a másik pedig gyümölccsel volt töltve, így majdnem úgy érezhették, hogy két fogást fogyasztottak ebédre.

Jellied eels
Ez egy igazán furcsa étel, valahogy úgy fordíthatnánk le, hogy "zselés angolna darabkák". Eredetileg az angolnákat a Temzében fogták, amiket azután fűszerekkel és ecettel felfőztek majd a saját zseléjében tálaltak. Köretként törött krumplit, zöldborsót vagy egy gyenge petrezselyem szószt ajánlanak. Ez az étel nem örvend osztatlan népszerűségnek, de Kelet-Londonban még mindig létezik 5-6 hely ahol megtalálhatjuk a zselés angolnákat.

Sandwich
Ennek a ma éppen reneszánszát élő ételnek a történetét talán már többen is hallottátok. Vissza kell utazzunk az 1700-as évekbe, egészen pontosan John Montagu úrhoz, aki nem mellékesen Sandwich negyedik grófja volt. A nemes ember megrögzött kártyás volt, így a személyzettől két szelet kenyér közé kérte az ételét, hogy evés közben is tiszta kézzel tudja a kártyákat forgatni.

Fish & Chips
Rántott halat már az 1800-as évektől lehetett vásárolni az országban, Londonban azonban csak 1860-ban nyílt az első bolt. A halszelet elsősorban tőkehal filé (angolul haddock, hake vagy cod),  de elkészítési módjában tájegységenként van némi eltérés. Az ország déli részén növényi olajban sütik, míg északon inkább a marhahús sütése után visszamaradt zsírban. Az 1980-as években előszeretettel csomagolták az adagokat újságpapírba, míg rá nem jöttek, hogy a nyomtatáshoz használt ólom beleivódik az ételbe valamint a festék cián tartalma is igen magas. Londonban rengeteg fish&chips shop van, de csak egy tucat olyan ami valóban kiérdemli az elismerést.

Stilton sajt
A Stilton sajt az 1800-as évekből származik, Stilton városkában értékesítették azt először az úton járóknak, de valójában nem innen származik, gyártási helye ugyanis Melton Mowbray. Az országban csak hat sajtkészítő műhelynek van engedélye a gyártásra, helyileg mind Nottinghamshire-ben, Derbyshire-ben vagy Leicestershire-ben. A kék erek a sajtban valójában nemes kék penészgombák, melyet speciális rozsdamentes szúrókákkal juttatnak az érő sajtba.

Marmite
Ez egy rendkívül ellentmondásos pirítósra kenhető "anyag", valaki vagy imádja, vagy ki nem állhatja. Az 1900-as évek elején egy német vegyész jött rá, hogy a sörgyártás után visszamaradt élesztő melléktermékből húsmentes, kenyérre kenhető anyagot állíthatnak elő. 1912-re kiderült, hogy B-vitamin tartalma igen magas, így meglódult a karrierje.

Cadbury csokoládé
A Cadbury céget 1824-ben alapította John Cadbury Birmingham-ben, először csak mint fűszeres indult, majd később kakaó feldolgozó lett belőle. Nagyon munkásbarát gyár volt, abban az időben ugyan ritkaságszámba ment, de ők bevezették a szabadság fogalmát, szombatonként csak fél napot dolgoztak, valamint nemzeti ünnepnapokon a gyár zárva tartott. Rengeteg féle-fajta csokoládét árulnak, de azt kevesen tudják, hogy a cég 1969-ben beolvadt a Schweppes cégbe.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz, ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota

cover: Lain De Macias on Pexels