A második legnagyobb tűzvész Londonban: Tooley Street
London évezredes történetének legkomolyabb tűzesete 1666-ban történt, amikor a város nagy része gyakorlatilag teljesen kiégett és az életet szinte a semmiből kellet a londoniaknak újratervezni. Erről az eseményről bővebben is olvashatsz, ha ide kattintasz.
A város második legpusztítóbb tűzeseteként pedig egy 1861. június 22. szombati eseményt tartanak számon, ami egészen pontosan a londoni Tooley Street-en, azaz a London Bridge nevű metró- és vasútállomás melletti utcában történt.
Akkoriban a Temze partján egymást követték a kisebb-nagyobb kikötők (wharf-ok), ahol mindenféle hajón szállított árukat tároltak, többek között kendert, jutát, gyapotot, fűszereket, teát, kávét... Az egyik ilyen kikötői raktárház, egészen pontosan a Cotton's Wharf kapott lángra aznap kora délután, a későbbi vizsgálatok szerint spontánul. A legelső füstcsíkor délután 16 óra tájban látták gomolyogni a harmadik emelet egyik ablakából.
A korabeli tűzoltóság, a London Fire Engine Establishment (LFEE) gyorsan a helyszínre ért, este 18 órára már összesen 14 tűzoltóautó, köztük egy gőzzel üzemeltett fecskendő és egy Temzén úszó egység is a helyszínen volt. Azonban a lángok olyan hevesen és olyan gyorsan terjedtek, hogy még a Londonon kívüli önkéntes tűzoltó egységek is az LFEE segítségére siettek.
Olyan komoly volt a tűz, hogy a szakembereknek két hétig tartott annak eloltása, a kár becsült költsége pedig 2 millió fontra rúgott az akkori viszonyok között (mai áron kb. 170 millió font). A tűz mintegy húsz raktárt emésztett fel, amelyekben 5000 tonna rizs, 10000 hordó faggyú, 1000 tonna kender, 1100 tonna juta, 3000 tonna cukor és 18000 bála gyapot, valamint hatalmas mennyiségű tea és fűszer volt. Ezenkívül mintegy 500 tonna salétrom is odaveszett, amelyet akkoriban elsősorban lőszergyártáshoz használtak.
A későbbi vizsgálatok azt mutatták, hogy elsősorban két oka volt annak, hogy a tűz ilyen gyorsan terjedhetett és hogy ilyen pusztítóvá válhatott. Az első az volt, hogy a tűzoltók közel egy órán keresztül nem tudtak vizet vételezni a Temzéből, hiszen éppen apály volt. A második az volt, hogy a Tooley Street épületeiben nyitva hagyták a vas tűzzáró ajtókat, amelyek a raktárak számos helyiségét elválasztották. Úgy gondolják, hogy ha James Braidwood, az LFEE felügyelője ajánlása szerint lezárták volna őket, a tüzet meg lehetett volna fékezni, elkerülve ezt a borzasztó katasztrófát.
Maga Braidwood azonban sajnos életét vesztette a Tooley Street tomboló tüzében, ugyanis egy raktár beszakadó része rázuhant, miközben az egyik tűzoltójának segített. A lángok intenzitása miatt testét három napig nem sikerült előhozni, de ironikus módon a tűz azt nem érintette.
A környéken természetesen megjelentek a katasztrófaturisták is, az omnibuszok melyek a London Bridge-en keresztül közlekedtek mind tömve voltak, egyesek három- négyszeres viteldíjat kínáltak a kalauznak, ha felengedné őket az omnibusz tetejére ahonnan jobban látni a pusztítást. Természetesen maga a híd is megtelt, ezrek álltak ott és csak figyelték a lenti heroikus küzdelmet.
Voltak akik ennél tovább mentek és komoly összegek fejében kisebb-nagyobb hajókon közel vitték az embereket a vízen a tragédia helyszínéhez, amiből szintén újabb tragédiák következtek, amint egyik-másik hajó tüzet fogott.
A tűzvész után a biztosítótársaságok drasztikusan megemelték díjaikat, és immár előírták a termékek megfelelő raktári tárolását.
Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com
Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf