A londoni Tower meséi: Lopják a koronát!

A londoni Tower meséi: Lopják a koronát!

A brit királyi család koronázási ékszereit és még nagyon sok egyéb felbecsülhetetlen értékű kincset őriznek a Tower of London falain belül. A helyszín olyan komolyan védett, hogy még soha senkinek sem sikerült kereket oldania semmilyen lopott kinccsel, de ez nem jelenti azt, hogy meg sem próbálták.

Történt ugyanis 1671 áprilisában, hogy egy méltóságteljes középkorú lelkészpár érkezett hogy megtekintsék a koronázási ékszereket, akik a Martin Tower ajtaján kopogtattak. A zörgetésre egy bizonyos Talbot Edwards válaszolt, aki mint gondnok is funkcionált.

Furcsamód, Edwards a fizetését teljesen legálisan kiegészíthette azzal, hogy betérő idegeneknek mutogathatta az ékszereket amiért bizonyos díjazásban részesült.

A lelkész felesége a rengeteg kincs láttán teljesen elgyengült, olyannyira, hogy Edwards feleségének kellett a segítségére sietnie, aki beinvitálta őt a lakásukba és némi erősítővel kínálta. A pár annyira hálás volt a segítségért, hogy néhány nap múlva négy pár fehér kesztyűvel tértek vissza, mintegy ajándékképpen Edwardséknak és össze is barátkoztak velük.

A következő találkozás alkalmával a lelkész megemlítette, hogy van egy igen jó kiállású unokaöccse, aki valószínűleg nagyon jó parti lenne Edwardsék lányának. Mind megegyeztek abban hogy ez egy remek ötlet és vacsora után körbevezették vendégeiket a lakásukban.

A lelkész észrevett az egyik szobában egy fegyvert, melyet mint mondta nagyon szívesen megvásárolna, annyira megtetszett neki. Edward el is adta neki a fegyvereket, majd megállapodtak, hogy május 9-én este 7 órára visszatérnek az említett unokaöccsel, hogy a fiatalokat összeismertessék egymással.

Azonban a jószándékú Edwards házaspárt átverték, ugyanis a lelkész nem lelkész volt, hanem Thomas Blood, egy minden hájjal megkent zsivány és nem az unokaöccsét próbálta volna megházasítani, hanem inkább a koronázási ékszereket ellopni.

Thomas Blood eredetileg Írországban született 1618-ban majd az angol polgárháborúban előbb a király, majd később a parlament oldalán harcolt, mígnem a háború elcsitultával némi földadományhoz jutott. 1660-ig csendesen éldegélt, ám ekkor az angolok elhatározták hogy visszaállítják a királyságot és a kiosztogatott földeket is visszavették.

Bosszúból és mert nem volt más választása, bűnözőként folytatta, valamint cselszövéseket tervezett az új király, II. Károly ellen. Szerencséje volt, mert soha nem bukott le vagy nem kapták el, így vérszemet kapott és egy komolyabb zsákmány után nézett, a koronázási ékszerekre fájt a foga.

A megbeszéltek szerint 1671. május 9-én pedig meg is jelent Edwardsék ajtajában három másik társával, mindegyiküknél egy-egy kard, egy-egy tőr és egy-egy pisztoly is volt. Edwardsék barátságosan fogadták őket és beleegyeztek, hogy amíg a lelkész feleségére várnak, megtekintik újra a kincseket.

United Kingdom Government, Public domain, via Wikimedia Commons

Edwards gyorsan rájött hogy törbe csalták, ugyanis a fejére egy zsákot dobtak, majd mivel nem adta magát könnyen leütötték és hasba szúrták, így hagyták magára, mígnem ők elkezdték össze szedni a kincseket. Gyorsan a köpenyeik alá rejtették az országalmát, a koronát összenyomva, valamint a ketté hajlított jogart.

De ekkor egy elképzelhetetlen véletlen folytán az épület aljában megjelent Edwardsék fia, aki bár évek óta az angol hadseregben szolgált, most éppen eltávozást kapott és eljött a szüleit meglátogatni.

A rablók a nagy sietségben a jogart elejtették és időközben az öreg Edwards is magához tért, aki torka szakadtából kiabálni kezdett: "Treason! Murder! The Crown is stolen!" (azaz "Hazaárulás! Gyilkosság! Ellopták a koronát!").

Thomas Blood / G. Scott, Public domain, via Wikimedia Commons

A rablók ekkor futásnak eredtek és amikor a Tower kapujához értek, az őket megállítani szándékozó őrt is lelőtték. Kint a Tower előtt közben zajlott az élet, emberek jöttek-mentek és ez a tömeg lelassította a haramiák haladását, akik a kint hagyott lovaikhoz igyekeztek. Egy részüket az őrség szerencsésen elfogta és bár volt aki megszökött, de legalább a koronaékszerek hiánytalanul megkerültek.

A közvélemény úgy vélte, hogy a felségárulók bizonyosan akasztófán végzik valamelyik nyilvános kivégzőhely egyikén, furcsa mód azonban nem így történt...

A fő gyanúsított Thomas Blood nem kívánt részt venni a nyomozásban, elmondása szerint csak és kizárólag a király személyes kérdéseire fele, így hamarosan II. Károly színe elé vitték. Itt részletesen beszélt korábbi bűneiről, valamint arról, hogy szándékában állt megölni az uralkodót ám ezt mégsem tette, mitöbb ha kegyelmet kapna a királytól, akkor hűséges szolgája lenne élete hátralévő részében.

II. Károly király / John Michael Wright, Public domain, via Wikimedia Commons

Vallomása után Blood visszakerült a Tower börtönébe, majd júniusban utasítás érkezett hogy engedjék őt szabadon, mígnem augusztusban a királyi kegyelem is megérkezett. Összes korábbi földjét visszakapta, valamint évi £500 nyugdíj ellátást is megítéltek a számára, amely mai értéken nagyjából £90000 azaz úgy 40 millió forint.

Ez az eljárás egy felségárulóval szemben több volt mint meghökkentő, így a történészek meglehetősen sokat foglalkoztak az ügy magyarázatának kibogozásával. Arra jutottak, hogy talán II. Károly uralkodásának megdöntése volt a cél, ezzel együtt pedig George Villiers, Buckingham 2. grófjának a trónra juttatása.

Blood a leiratok szerint komoly összeesküvésekben vett részt a király ellen és mellett is, mint kettős ügynök. A 1671-es évben a Hollandok ellen készülő Angliának minden bevethető ügynökre szüksége volt, talán így lehetett, hogy külön alku mellett Blood végülis elkötelezte magát a királyi udvar mellett és képességeit immár a csatamezőn kamatoztatta. Valószínűleg a pontos történetet már sohasem tudjuk meg, de az bizonyos, hogy sokkal több személyes érdeken alapuló megegyezés történik minden időben, mint amennyi a történelemkönyvekbe bekerül.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf

Buy Me A Coffee