A londoni Southbank kőoroszlánja

Aki a londoni Westminster híd környékén sétál, a London Eye oldalán, az mindenképpen szembe találja magát a város híres kőoroszlánjával, aki a városnak reményt adott a II. világháború alatt és még egy királyt is megmentett.

alt

Az 1700-as évek végén egy bizonyos Daniel Pincot egy mesterséges kő előállító iparos csatlakozott Eleanor Coade vállalkozóhoz, hogy közösen létrehozzanak egy kerámiagyárat a város Lambeth nevű kerületében. Eredetileg dekoratív díszlécek gyártásán törték a fejüket de az együttműködés csak néhány évig tartott. Coade hamarosan átvette az egész céget és egy speciális technikával, kétszer égetett kőből kezdett mindenféle formákat kialakítani.

Ez a mesterséges kő agyagból, kovakőből, kvarcból és mészüvegből készült, melyet azután több napig égettek. A cég eleinte virágzott, mivel a Coade Stone meglehetősen időjárásálló volt és nem is különösebben nehéz, valamint formába öntése is egyszerű művelet volt. Hamarosan azonban megjelent egy nagy konkurens, a Portland Cement mely szintén gyorsan közkedveltté vált, majd az 1840-es évekre ki is szorította a Coade céget a piacról.

A cég utolsó nagy ajándéka a városnak azonban a Southbank-en található kőoroszlán lett.

alt

A volt Coade gyár mellett működött akkoriban egy Oroszlán nevű sörfőzde, melynek tulajdonosa James Goding volt aki 1837-ben megbízta William Frederick Woodington szobrászt, hogy faragjon ki két oroszlánt, amivel majd a sörgyár épületét díszíthetik.

alt Lion Brewery (Oroszlán sörfőzde)

A kettő közül a nagyobbikat azután vörösre festették és Temze felé néző sörgyár tetejére szerelték, ami később a terület ismertetőjegyeként futott be szép karriert. A sörgyár azonban sajnálatos módon 1931-ben egy tűzvészben súlyosan megsérült ezt követően pedig már csak raktárként használták.

A Temzére néző épületen álló oroszlán azonban új életre kelt a II. világháború alatt, a helyiek ugyanis úgy tartották, „amíg az oroszlán áll, London is állni fog”. Az oroszlán pedig állt s vele együtt a város is.

alt

A háború után, 1949-ben a régi sörgyár épületét végül elbontották - eredetileg ott állt ahol most a Southban Centre épülete található. A bontási munkálatok után úgy tűnt, hogy a vörös oroszlán is áldozatul esett az újáépítési munkálatoknak, azonban a helyiek között annyira népszerű volt, hogy mozgalom indult annak megmentésére. Még maga VI. George király is beavatkozott és az oroszlán megmentését szorgalmazta. Ha pedig egy király kéri, legjobb ha engedelmeskedsz! Hamarosan előkerült az oroszlán, rendbe hozták és a Waterloo állomás előtt helyezték egy oszlopra.

alt

Amikor azonban a Waterloo állomást 1966-ban kibővítették, az oroszlán ismét útra kelt, ezúttal a jelenlegi otthonába, a Westminster-híd Lambeth városrész felöli végére, ahol azóta is látható. Színe persze már megfakult, vörös festését elveszítette, de nemes vonalait nem, amelyek londoniak tízezreinek adtak reményt a nehéz időkben.

  1. photo 1: media.timeout.com

  2. photo 2: www.bestplacesphoto.com

  3. photo 3: www.bl.uk

  4. photo 4: cdn.ianvisits.co.uk

  5. photo 5: baldwinhamey.files.wordpress.com

Benedek Ágota

Magyar idegenvezető Londonban. Ha velem sétálsz megmutatom London azon arcát amely az útikönyvekben nem szerepel, de izgalmasabb mint a ’hivatalos’ útvonal. :) www.facebook.com/idegenvezeteslondon

London

Subscribe to Idegenvezetés Londonban

Get the latest posts delivered right to your inbox.

or subscribe via RSS with Feedly!