London egy régi város, nagyon sok régi épülettel és rengeteg elfeledett történettel. Van azonban közöttük egy, amit ha meghallunk, a hideg is végigfut a hátunkon. A szellem történeteket nem mindenki szereti, főleg azért nem mert vannak közöttük olyanok amik talán valóban megtörténtek...

star2.com

A történetünkhöz időben egészen 1977-ig kell visszamennünk, térben pedig London Enfield nevű kerületébe, ami ma a város egyik legészakibb része. 1977 augusztusától egészen 1978 szeptemberéig tartotta rettegésben a Green Street egyik házának lakóit és a szomszédokat egy poltergeist , azaz kopogó szellem.

Mi is valójában a poltergeist?
Maga a kifejezés annyit tesz, mint zajos szellem, kopogó szellem, vagyis olyan kézzel nem megfogható entitást értünk alatta, melynek megjelenését különös hangok és zajok, szagok, elmozduló tárgyak, bútorok kísérik. A kopogó szellemek viszonylag gyakoriak, már ősidők óta gonosz lelkekként tartják őket számon. A parapszichológusok a nem anyagi lényeket (szellemeket) két csoportra osztják. Míg a szellemjárás egy adott helyhez köthető, mondjuk egy adott épülethez, vagy helyiséghez, addig a poltergeist egy adott személyhez.

Hodgson gyerekek / mirror.co.uk

Peggy Hodgson gyermekeivel költözött be az enfieldi házba, akkor még nem tudván, hogy ezzel élete egyik legnagyobb hibáját követi el. Peggy ekkor már egyedül nevelte 4 gyermekét, a 12 éves Margaretet, a 12 éves Janetet, illetve a 10 éves Johnny-t és a 7 éves Billy-t. Az átlagos családi ház éppen olyannak tűnt mint az összes többi, a máig emlékezetes események pedig 1977. augusztus 30-án kezdődtek egy átlagosnak mondható reggelen, amikor Jannet arra panaszkodott, hogy az éjszaka elmozdult többször is az ágy, amin aludt.

A Hodgson család tagjai / ilsalottonellacripta.wordpress.com

A felmerült problémával nem igazán törődtek, mígnem következő éjszaka még bizarrabb dolgok történtek a házban. Miután Peggy lefektette a gyerekeket aludni, hatalmas zajok és éles csikorgások rázták föl a ház csendjét, ami a lányok szobájából jött. Azonnal fölrohant az emeletre, ahol úgy tűnt, egy ott lévő faláda adja ki a különös hangokat,ugyanis a láda elmozdult a fal mellől, mintha csak valaki eltolta volna. A megrémült asszony többször is próbálta visszatolni a helyére a nehéz tárgyat, de az néhány pillanattal később mindig kimozdult eredeti helyéről.

whenyouworkatamuseum.com

Peggy teljesen egyedül volt a problémával, így másnap először a szomszédokhoz ment át segítséget kérni. Mr. és Mrs. Nottingham többször is járt a házban, s szintén megtapasztalték a különös jelenségeket. Hangokra lettek figyelmesek, hűvös fuvallatokra, s szüntelen nyugtalanság kerítette őket hatalmába, akárhányszor átlépték a ház bejáratának küszöbét. Kihívták a rendőrséget is, hogy átfésüljék a házat a különös zajok forrása után kutatva, amikor a nappaliban álló egyik fotel hirtelen – minden külső segítség, és behatás nélkül – másfél méternyit mozdult előre. Az eseménynek mindkét rendőrnyomozó szemtanúja volt.

A Hodgson családnak azonban a rendőrség sem tudott segíteni, és az elkövetkező három napban a paranormális jelenségek tovább folytatódtak a házban. Különféle tárgyak lebegtek keresztül a szobákon, látszólag céltalanul, fizikai behatások nélkül, bútorok mozdultak el, s különös kopogó hangok verték fel az éjszakai csöndet. Mivel a különös jelenségek tovább folytatódtak, Peggy Hodgson egyre elkeseredettebbé vált, a nyilvánossághoz fordult, s Hodgsonék esete megjelent a Daily Mirror című lapban.

A jelenségek azonban folytatódtak, sőt egyre fenyegetőbbnek és erőteljesebbnek tűntek. Egyik este a lányok szobájában magától kigyulladt egy gyufákkal teli gyufásdoboz, csak a szerencsének volt köszönhető, hogy nem ütött ki komolyabb tűz. A lányok teste időnként remegni kezdett, a takarójuk valami láthatatlan erőtől meglibbent, illetve egy esetben a szobában álló hatalmas fotel fordult csaknem teljesen feje tetejére minden külső behatás nélkül. A házban mindenféle szakemberek megjelentek, és nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy a kutatók rájöjjenek, maga Janet Hodgson lehet a poltergeist, vagy legalábbis ő lehet a megoldás kulcsa, mert a jelenségek többnyire akkor - és csak akkor - történtek, mikor a lány is jelen volt a házban s a paranormális anomáliák egy része is közvetlenül vele esett meg.

Janet Hodgson / news.com.au

1977 decemberétől kezdve azonban még erősebben érezhető volt egy földöntúli erő jelenléte, ugyanis egyre többször nyíltak ki a fiókok polcai, fotelek mozogtak vagy ajtók csapódtak be, nyíltak ki teljesen váratlanul. A lányok szobájában többször letolta őket valami láthatatlan erő az ágyaikról, s ez legtöbbször Janet-tel fordult elő, ugyanis a poltergeist Janetet arra használta föl, hogy kommunikáljon a külvilággal. A lány hangja időnként borzalmasan elváltozott és teljesen más hangtónussal beszélve látszólag összefüggéstelen mondatokat motyogott.

Az események amilyen hirtelen kezdődtek, olyan hirtelen véget is értek, 1978 szeptemberében végleg megszűntek, s a poltergeist soha többé nem jelentkezett újra sem Janetet keresztül, sem más módon. Az évek során egyértelmű, konkrét bizonyítékos soha nem sikerült felmutatnia egyetlen a házban járt tudósnak, vagy kutatónak sem, ellenben majdnem mindenre ami történt, létezett és létezik tudományos magyarázat.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota