A középkori londoni piac

Mint ahogyan napjainkban is, a kereskedelem mint olyan már a középkorban is pontosan szabályzott volt. Így volt ez Angliában is, ahol minden kisebb-nagyobb városban létezett egy úgynevezett "guild merchant" azaz egy kereskedelmet szabályozó hatóság, akik megszabták, hogy ki az aki szabadon kereskedhet a helyi piacon és ki az aki nem.

Ők szabták ki a befizetendő járulékokat is amit a messzebbről érkezett árusoktól szedtek, de ők hajtották be a hídpénzt (pontage), a piacon az asztalpénzeket (stallage) és az utak javítására kirótt hozzájárulásokat is (pavage).

Alkalomadtán nem helyi árusoknak bizonyos árucikkek kereskedelmét is megtilthatták, Leicester városban pl. csak helyi lakosok kereskedhettek ruhával, viasszal, hallal vagy hússal, ez a kiváltság a messzebbről érkező kereskedőket nem illette.

Amellett hogy az említett "guild merchant"-ek megszabhatták ki árulhat a piacokon és mit, azt is szabályozták, hogy ki és mit vásárolhat. Ezen szabályokkal elsősorban a városban élőket juttatták jó helyzetbe, elérhetővé téve nekik hogy számos árut, pl. gyapjút adott napon csak ők vásárolhassanak.

A szoros ellenőrzésnek megvolt a maga oka és hát az sem véletlen, hogy a középkori piacterek kapujára sok helyen ezt vésték "Caveat emptor!" azaz "Vásárló vigyázzon!". Fontos volt a figyelmeztetés, mert számtalan módon próbáltak csalni az akkori árusok, melyek közül egy néhány lehetőség az utókornak is megmaradt.

Főzőedények
Akkoriban a különböző méretű főző edények egy része mindenféle olcsó, lágy fémből készült, melyet utólag vontak csak be egy vékony sárgaréz borítással, megtévesztve a vevőket a tárgyak értékéről.

Kenyér
A kenyérlisztbe mindenféle apróra darált követ vagy apró fémeket is belesütöttek, hogy a végtermék könyebben elérje a törvényileg meghatározott súlyt, ami azután a fogyasztók fogait de sokszor az emésztőrendszerét is rendszeresen kikezdte.

Gyapjú
A gyapjút szövés előtt extrém módon megnyújtották, hogy több anyagot adjon ki a végén de ez a megnyújtott szál az első mosás vagy nagyobb eső után drámaian összement. Sok alkalommal emberi hajat is kevertek a drága gyapjúszálak közé, hogy csökkentsék az előállítási költségeket.

Cipő
Sokszor a cipőket az előírt minőség alatti bőrből készítették, ami első pillantásra talán nem is tűnt fel a vásárlónak, de az már annál inkább, hogy a nemrégiben vásárolt cipője igen gyorsan tönkrement.

Bors
A bors szemeket piac nap előtt vizbe áztatták, hogy többet nyomjanak majd másnap a mérlegen, de ezzel azt is kockáztatták, hogy a vásárlónál gyorsabban penészedtek be.

A különböző mérlegeket rendszeren manipulálták, így 1310-től a faesztergályosoknak akik a fa súlyokat készítették, hivataosan esküt kellett tegyenek, hogy csak a valódi mértékeket készítik.

Azonban a középkorban arra is volt lehetőség, hogyha valakit azon kaptak, hogy megpróbálta a vevőit átverni, akkor azt a hatóságnak, egészen pontosan a "guild merchant"-nek jelenteni lehetett. Ők azután akkurátusan kivizsgálták a helyzetet és ha szükség volt rá, akkor bíróság elé is állították a csalót.

Ha a bíróság bűnösnek ítélte az elkövetőt, akkor jó eséllyel a városka főterén pellengérre állították akit azután a dühös városlakók szabadon, szinte bármivel megdobálhattak. Ha az elítélt például hentes volt és romlott húst adott el akkor az áruját a város utcáin végighúzták, majd a pellengér alatt egy máglyán elégették, de a pékkel is ugyanígy bántak. Ha borkereskedőről volt szó, akkor megitatták vele a saját rossz borát a maradékot pedig a fejére öntötték.

Londonban nagyon sok helyen az utcanevek és a kerületek máig őrzik a hajdan volt piacok, műhelyek emlékét, melyek közül a legismertebbek:
* Fish Street Hill / Old Fish Street - a halárusok boltjai álltak itt
* Sea Coal Lane - szénkereskedők területe 1250-től
* Candlewick Street - gyertyamártó műhelyek és viszkereskedők területe
* Cordwainer Ward - cipészek műhelyei álltak itt
* Vintry Ward - borkereskedők területe
* Bread Street - pékek, sütödék működtek itt
* Threadneedle Street - szabóságok, ruhakészítők sorakoztak az utcában
* Milk Street - a tejárusok és a tejtermékek lelőhelye
* Ironmonger Street - a vaskereskedőket találtuk itt
* Cornhill - szemes kukorica piac helyszíne volt

A középkorban a kézművesek és a kereskedők Londonban céhekbe tömörültek, mert így összefogva sokkal hatékonyabbak voltak a szabályozások kialakításában és erejüknél fogva a város irányításába is így-úgy de belefolyhattak.

A 12 legerősebb céh a következő volt:
* Merchers - kereskedők
* Grocers - élelmiszerárusok
* Drapers - posztókereskedők
* Habedashers - rövidáru kereskedők
* Fishmongers - halkereskedők
* Goldsmiths - ötvösök
* Skinners - bőrkikészítők
* Merchant taylors - ruhakereskedők
* Salters - sóárusok
* Ironmongers - vaskereskedők
* Vintners - borkereskedők
* Cloth-workers - ruhakészítők

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az  "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf