A középkori londoni piac
![A középkori londoni piac](/content/images/size/w1200/2023/07/close-up-hands-holding-basket-with-vegetables.jpg)
Mint ahogyan napjainkban is, a kereskedelem mint olyan már a középkorban is pontosan szabályzott volt. Így volt ez Angliában is, ahol minden kisebb-nagyobb városban létezett egy úgynevezett "guild merchant" azaz egy kereskedelmet szabályozó hatóság, akik megszabták, hogy ki az aki szabadon kereskedhet a helyi piacon és ki az aki nem.
Ők szabták ki a befizetendő járulékokat is amit a messzebbről érkezett árusoktól szedtek, de ők hajtották be a hídpénzt (pontage), a piacon az asztalpénzeket (stallage) és az utak javítására kirótt hozzájárulásokat is (pavage).
![](https://idegenvezetes-london.hu/content/images/2023/07/painting-canal-with-people-it.jpg)
Alkalomadtán nem helyi árusoknak bizonyos árucikkek kereskedelmét is megtilthatták, Leicester városban pl. csak helyi lakosok kereskedhettek ruhával, viasszal, hallal vagy hússal, ez a kiváltság a messzebbről érkező kereskedőket nem illette.
Amellett hogy az említett "guild merchant"-ek megszabhatták ki árulhat a piacokon és mit, azt is szabályozták, hogy ki és mit vásárolhat. Ezen szabályokkal elsősorban a városban élőket juttatták jó helyzetbe, elérhetővé téve nekik hogy számos árut, pl. gyapjút adott napon csak ők vásárolhassanak.
A szoros ellenőrzésnek megvolt a maga oka és hát az sem véletlen, hogy a középkori piacterek kapujára sok helyen ezt vésték "Caveat emptor!" azaz "Vásárló vigyázzon!". Fontos volt a figyelmeztetés, mert számtalan módon próbáltak csalni az akkori árusok, melyek közül egy néhány lehetőség az utókornak is megmaradt.
Főzőedények
Akkoriban a különböző méretű főző edények egy része mindenféle olcsó, lágy fémből készült, melyet utólag vontak csak be egy vékony sárgaréz borítással, megtévesztve a vevőket a tárgyak értékéről.
Kenyér
A kenyérlisztbe mindenféle apróra darált követ vagy apró fémeket is belesütöttek, hogy a végtermék könyebben elérje a törvényileg meghatározott súlyt, ami azután a fogyasztók fogait de sokszor az emésztőrendszerét is rendszeresen kikezdte.
![](https://idegenvezetes-london.hu/content/images/2023/07/loaf-bread-linen-cloth-table.jpg)
Gyapjú
A gyapjút szövés előtt extrém módon megnyújtották, hogy több anyagot adjon ki a végén de ez a megnyújtott szál az első mosás vagy nagyobb eső után drámaian összement. Sok alkalommal emberi hajat is kevertek a drága gyapjúszálak közé, hogy csökkentsék az előállítási költségeket.
Cipő
Sokszor a cipőket az előírt minőség alatti bőrből készítették, ami első pillantásra talán nem is tűnt fel a vásárlónak, de az már annál inkább, hogy a nemrégiben vásárolt cipője igen gyorsan tönkrement.
Bors
A bors szemeket piac nap előtt vizbe áztatták, hogy többet nyomjanak majd másnap a mérlegen, de ezzel azt is kockáztatták, hogy a vásárlónál gyorsabban penészedtek be.
![](https://idegenvezetes-london.hu/content/images/2023/07/black-peppers.jpg)
A különböző mérlegeket rendszeren manipulálták, így 1310-től a faesztergályosoknak akik a fa súlyokat készítették, hivataosan esküt kellett tegyenek, hogy csak a valódi mértékeket készítik.
Azonban a középkorban arra is volt lehetőség, hogyha valakit azon kaptak, hogy megpróbálta a vevőit átverni, akkor azt a hatóságnak, egészen pontosan a "guild merchant"-nek jelenteni lehetett. Ők azután akkurátusan kivizsgálták a helyzetet és ha szükség volt rá, akkor bíróság elé is állították a csalót.
Ha a bíróság bűnösnek ítélte az elkövetőt, akkor jó eséllyel a városka főterén pellengérre állították akit azután a dühös városlakók szabadon, szinte bármivel megdobálhattak. Ha az elítélt például hentes volt és romlott húst adott el akkor az áruját a város utcáin végighúzták, majd a pellengér alatt egy máglyán elégették, de a pékkel is ugyanígy bántak. Ha borkereskedőről volt szó, akkor megitatták vele a saját rossz borát a maradékot pedig a fejére öntötték.
Londonban nagyon sok helyen az utcanevek és a kerületek máig őrzik a hajdan volt piacok, műhelyek emlékét, melyek közül a legismertebbek:
* Fish Street Hill / Old Fish Street - a halárusok boltjai álltak itt
* Sea Coal Lane - szénkereskedők területe 1250-től
* Candlewick Street - gyertyamártó műhelyek és viszkereskedők területe
* Cordwainer Ward - cipészek műhelyei álltak itt
* Vintry Ward - borkereskedők területe
* Bread Street - pékek, sütödék működtek itt
* Threadneedle Street - szabóságok, ruhakészítők sorakoztak az utcában
* Milk Street - a tejárusok és a tejtermékek lelőhelye
* Ironmonger Street - a vaskereskedőket találtuk itt
* Cornhill - szemes kukorica piac helyszíne volt
A középkorban a kézművesek és a kereskedők Londonban céhekbe tömörültek, mert így összefogva sokkal hatékonyabbak voltak a szabályozások kialakításában és erejüknél fogva a város irányításába is így-úgy de belefolyhattak.
A 12 legerősebb céh a következő volt:
* Merchers - kereskedők
* Grocers - élelmiszerárusok
* Drapers - posztókereskedők
* Habedashers - rövidáru kereskedők
* Fishmongers - halkereskedők
* Goldsmiths - ötvösök
* Skinners - bőrkikészítők
* Merchant taylors - ruhakereskedők
* Salters - sóárusok
* Ironmongers - vaskereskedők
* Vintners - borkereskedők
* Cloth-workers - ruhakészítők
Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf