A brit koronázás titkai: az uralkodói páncélkesztyű

Ahhoz, hogy az uralkodói péncélkesztyűnek, mint a brit koronázási hagyománynak a részleteit megértsük, vissza kell mennünk az időbe, egészen a normann időkbe, azaz Hódító Vilmos (eredetiben William the Conqueror) uralkodásának időszakába, az 1060-as évek végére.

Megelepő lehet, de a sokszor tévesen sötét középkorként emlegetett időszakban a lovagok elsősorban tárgyalás útján rendezték nézeteltéréseiket és csak másodsorban nyúltak a fegyvereikért.

A középkorban a tárgyalások kezdetét mindig az jelezte, hogy az egyik fél a péncélkesztyűjét a földre dobta, amit ha a másik felvett, akkor a kihívást elfogadta. Persze a vita hevében sokszor meg is vívtak egymással a lovagok ez kétségtelen.

A normandiai hercegek persze ha tehették akkor ezeket az akár vérre menő csatákat szerették nem saját maguk megvívni, így jól képzett lovagokat válogattak, akik ezeket a valódi párbajokat megvívták helyettük.

Visszatérve Hódító Vilmoshoz a normandiai herceghez, amikor ő elfoglalta az angol trónt, barátját Robert Marmion-t kérte fel, hogy legyen helyette a bajvívója, azaz hivatalosan a King's Champion.

Marmion szerepe az volt, hogy szó szerint ledobja mindenki elé a páncélkesztyűjét, azaz nyíltan párbajra hívjon mindenkit, aki kételkedik az új király legitimitásában. Azért cserébe, hogy rendszeresen kockára tette az életét az uralkodóért, Marmion birtokot kapott Scrivelsby falu környékén, Nyugat-Angliában.

Amellett, hogy Marmion megkapta a földterületet, a következőket is magára vállalta: „A scrivelsby-i kastélynak minden jövőbeli koronázás napján egy fegyveres lovagot kell biztosítania, aki szükség esetén testi erejével bizonyítja, hogy a jövendő uralkodó az általa uralni kívánt királyság igaz, és jogos örököse.”

Az elmúlt évszázadokban a King's Champion szerepe természetesen háttérbe szorult, de az egykori birtok és a vele járó szerep Marmion ma is élő leszármazottainál maradt. 1350 óta őket a Dymok családnak hívják és még latin nyelvű családi mottójuk is egykori pozíciójukra utal "Pro rege dimico." azaz „A királyért küzdök”.

A történelemben IV. György király (uralkodott 1820-1830) koronázása volt az utolsó olyan alkalom amikor a King's Champion protokolláris szerephez jutott, de fia IV. Vilmos király (1830-1837) már olyannyira megnyírbálta a korona kiadásait, hogy többek között a King's Champion szerepe is háttérbe szorult.

A legutóbbi koronázást 2023. május 6-án tartották Londonban, amikor is III. Károly kapta meg hivatalosan is a koronáját (ennek a ceremóniának a szakralitásáról ide kattintva tudhattok meg többet), és ezen a szertartáson is részt vett a King's Champion, aki akkor Francis Dymoke volt, Scrivelsby 34. lordja, de feladata immár abban kimerült, hogy a hivatalos királyi zászlót vitte a vállán a Westminster Abbey-ben mieőtt Károly és felesége Camilla az apátságba léptek volna.

Sajnos Francis 2023. év végén meghalt, így jelenleg a King's Champion cím legidősebb fiára szállt, Henry Francis Marmion Dymoke-ra.

Ha szívesen sétálnál velem London titkos helyszínein, sohasem hallott történeteket hallgatva akkor küldj nekem egy üzenetet, beszéljük meg a részleteket. Persze akkor is írhatsz ha szívesebben követnéd az útikönyvek ajánlatát, azokhoz is vannak elképesztő történeteim. :) Ágota
idegenvezeteslondon@gmail.com

Ha hasznosnak találod a változatos és izgalmasabbnál-izgalmasabb bejegyzéseket az "Idegenvezetés London" blogon és Facebook oldalon, akkor kérlek, támogass egy kávé árával, hogy még sokszor találkozhassunk legalább a képernyőn keresztül. www.buymeacoffee.com/agotabf